Ma sokan lenézik a fizikai munkát és a szakmákat. Az úgynevezett „ész-munka” felemelkedik, a „kézi munka” pedig leértékelődik. Ez aztán egy kis lépés a megalázó fizikai munkától a fizikai dolgozók lealacsonyításáig. A dolgozók gyakran úgy érzik, hogy nem értékelik őket és munkájukat kultúránkban.
Ha a mi kultúránk nem értékeli a fizikai munka jelentőségét, akkor könnyen azt gondolhatjuk, hogy Isten sem értékeli azt, hogy az ilyen munka nem annyira méltó vagy hasznos Isten szemében. De a 2 Mózes 31:1-11-ben Isten segít, hogy újra felmérjük ennek a méltóságát, értékét és szellemiségét, sok pozitív szellemi következménnyel.
A mostani kultúra az értelmiségi embereket előtérbe helyezi és ugye szokták mondani, hogy a tudás miatt fuvalkodnak fel sokan. Nagyszerű dolog, ha valaki zseniális gondolkodó és kiemelkedő tudással rendelkezik, ha ezt kellő alázattal is tudja kezelni. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a fizikai munka volt az első, amit az Isten az embernek meghagyott, hiszen nekik kellett gondozniuk az Éden-kertet. Valamiért ez a fajta tevékenység jó hatással van az emberre, amikor persze nem rabszolgaként végzi, hanem produktív módon és szabadon. Ettől még persze fárasztó, mégis van egy különleges öröm, ami betud minket tölteni, mikor látjuk a munkánk eredményét.
Valószínű Isten sok bölcsességet rejtett a fizikai munka szépségébe és érdekes módon nem csak egy tanítás képes hozzá közelebb vezetni, hanem ilyen módon is tudunk tanulni Róla és a világ működéséről. Ezért fontos megváltoztatni a felfogásunkat ebben és újra kellően értékelni a fizikai munkát és ennek a szépségét és a méltóságát.